2014. február 11., kedd

~ Prolouge

LOTTIE

  Június 15. Egy éve erre a napra várok, de ezzel nem vagyok egyedül. Már csak 15 perc és elkezdődik az élet. A szabadság amiről minden gyerek/tinédzser szeptember óta álmodott. Ez a nyár mégis más lesz most. Nincsenek itt. Velünk. Az, hogy hiányoznak az nem kifejezés. Üres a suli folyosó, amióta elmentek. Azt mondták nyáron vissza jönnek, és, hogy ne merjünk addig bajba keveredni, mert ők nem lesznek itt, hogy kihúzzanak minket a csávából. Eltelt néhány hónap és Floval, már kezdtünk teljes depresszióba esni, mikor jött egy új lány az osztályba. Cris. A Mi kis manga lányunk. Mindenki elítélte és kicsúfolta a külseje miatt, ezért Floval úgy gondoltuk gyámságunk alá vesszük a szegénykét. Végül elválaszthatatlanok lettünk, mi hárman. Flo, Cris és én. Nem nagyon beszéltünk azóta róluk. Mind úgy gondoltuk, hogy várunk. És mi vártunk is. Semmi. Persze, persze beszélgettünk néha, de az nem olyan mintha mindennap itt lennének veled. No meg ők is el vannak foglalva, meg nekünk is sok dolgunk volt. És most június 15. van. Azt mondták nyárra itt lesznek...
  Ekkor azonban egy erő teljes csörgő hang törte meg az iskola feszült csendjét. Kiabálások, nevetések és ordítások hangzottak fel, minden teremből. Kicsöngettek. De ezúttal nem csak a napnak lett vége, hanem ennek az egésznek. A folyosók megteltek élettel, és pillanatokon belül hangzavar kerekedett az egész iskolában. Szememmel rögtön Flo és Cris után kutattam, és közben lassan araszoltam a szekrényem felé.
-Charlotte.-szólalt meg egy nem épp csengő hang mögöttem. Sajnos azonnal felismertem tulajdonosát. Cassidy állt mögöttem, az a lány akinek már csak a puszta jelenléte is idegesít.-Nos, gondolkoztam azon, hogy hogyan tölti egy magad fajta primitív lény a nyári szünetét. Vagy várj... Még mindig a szerelmeidet várod vissza? Nos, el kell, hogy keserítselek, nem hiszem, hogy bármikor is haza jönnének már.-mondta aztán egy laza vállrándítás közepette elment.
-Mit mondott?-kérdezte egy újabb hang mögöttem. Mikor megfordultam, Flo kétségbe esett arcát és Cris dühös fejét láttam magam előtt.
-Semmi különöst. Tudod csak a szokásost.-mondtam majd elnevettem magam. Elhatároztam, hogy ma akkor sem fogja elrontani a kedvem semmi, ha meghalok.
-Nos, elkezdődött a nyári szünet. Mit terezünk?-kérdezte egy hatalmas mosoly közepette Cris.
-Nem tudom Cris, még ne...-kezdte volna mondani Flo mikor meg zizzent telefonom. Lassan elő húztam  és feloldottam. Amikor elolvastam az SMS-t, könnyek szöktek szemembe, és Flora néztem.
-Haza jönnek. HAZA JÖNNEK FLORA! HAZA, VERO BEACH-RE, HOZZÁNK!-kiáltottam, és boldogan ugrottam a  nyakába.

2 megjegyzés: